Köszöntő
Köszöntő
Köszöntő
Köszöntő

Nevelési tanácsadás

Mi a nevelési tanácsadás?

A nevelési tanácsadás a gyermekek, fiatalok, és a családok komplex pszichológiai,     gyógypedagógiai, mentálhigiénés ellátása, az oktatás, egészségügy és szociális szféra csomópontjában. Éveken átívelő folyamatról van itt szó, hiszen ide tartozik a prevenció, a szűrés, az első találkozás, az állapotmegismerés, a beavatkozás, valamint a kontroll is.

1. Az első találkozás formái:

  • Problémafeltáró beszélgetés: empátiás légkörben folytatott problémafeltáró beszélgetés a tünetek, elmaradások, nehézségek és hátterük megértése, és a lehetséges megoldások meghatározása céljából.
  • Tájékozódó beszélgetés: a segítségkérés indítékainak feltárása, adatgyűjtés.
  • Pszichoterápiás első interjú: a klinikai első interjú során feltérképezésre kerülnek a gyermek nehézségei, tünetei, környezetéhez való kötődése, kapcsolatrendszere. A segítséget kérő szabadon beszélhet a problémákról, a pszichológus szakember kérdései, reflexiói nyomán ugyanakkor az előtérben álló tünetek egyre inkább tágabb összefüggésbe kerülnek.
  • Konzultáció, tanácsadás: ha a szülő egy átmeneti, gyermeke normál fejlődésébe illeszkedő problémával jelentkezik, gyakran már az első találkozás során elkezdhetünk segíteni neki abban, hogy megtalálja a megoldáshoz vezető utat. A fő cél tehát ebben az esetben a rendelkezésre álló külső és belső erőforrások tudatosítása és mozgósítása. A konzultáció, tanácsadás akár több alkalmat is igénybe vehet, s gyakran a gyermek bevonására nem is kerül sor. Ilyen segítséget pedagógus is kérhet, amikor egy adott gyermekkel vagy bizonyos témával, szituációval kapcsolatban igényli a szakember támogatását.


2. Szűrés


3. Állapotmegismerés

Az állapotmegismerés az ellátásba került gyermek aktuális állapotát és tartós jellemzőit feltáró diagnosztikus munka, melynek során a diszfunkcionális területek mellett a gyermeket veszélyeztető és támogató tényezőket is feltérképezzük, mind az egyén, mind a szociális környezet tekintetében. Az vizsgálatok célja a gyermek további ellátásának meghatározása, egyéb ellátási módok szükségességének eldöntése, a beavatkozás céljának, módjának, irányainak kialakítása, terápiás terv felállítása. Az állapotmegismerés a pedagógiai szakszolgálat vagy egyéb intézmények szakemberének    javaslatára, a szülő önkéntes együttműködésével, beleegyezésével végezhető el. Az állapotmegismerésről a szülő szóbeli, külön kérés esetén írásbeli visszajelzést kap.

Az állapotmegismerést az első találkozás vagy a szűrés során feltárt vezető problematika alapján az eset ellátásához szükséges végzettséggel, képzettséggel, szakmai kompetenciákkal rendelkező szakember végezheti el, vagyis pszichológus, gyógypedagógus vagy fejlesztőpedagógus (a kompetenciákat, szükséges képzettségeket részletesen a 4. fejezetben ismertettük), de minden esetben nélkülözhetetlen, hogy a vizsgálat komplexitását teammunka, illetve az eltérő képzettségű szakemberekkel való konzultáció biztosítsa.

Pszichológiai vizsgálat:

  • A pszichológiai vizsgálat céljai:
    • A pszichés állapot feltárása (szorongás, indulatok, depresszív vagy kényszeres tünetek, izoláció)
    • Az adaptív viselkedés és a szociális érettség megállapítása (alkalmazkodás, szabálytartás, frusztrációtűrés, empátia, társas készségek, szociális szerepek)
    • Az intelligencia vizsgálata
    • A kognitív funkciók felmérése (figyelem, észlelés, emlékezet, gondolkodás)
    • A személyiség vizsgálata (személyiségvonások, értékek és motivációk, rugalmasság, attitűdök és sémák a gondolkodásban)
    • A pszichomotoros érettség és a szenzoros integráció vizsgálata (szomatoszenzoros működés, nagy- és finommozgások koordinációja, bilaterális integráció, egyensúly, izomtónus, korai reflexek fennmaradása)
  • A pszichológiai vizsgálat módszerei:
    • Interjú, beszélgetés, kikérdezés (kérdőív, félig strukturált, strukturálatlan)
    • Megfigyelés (testi fejlettség, nyelvi és kommunikációs fejlettség, rapport, kontaktuskészség, spontán játéktevékenység, játékos mozgásmegfigyelés, a szenzoros integráció célzott megfigyelése)
    • Dokumentumelemzés
    • Projektív tesztek (Rorschach, CAT, TAT, Világjáték)
    • Projektív rajtesztek (farajz tesztek, családrajz tesztek, szabadrajz vizsgálat)
    • Személyiség és más önkitöltő kérdőívek (BFQ-C, MMPI-A, Gyermekvisel-kedési kérdőív, Gyermek Depresszió Kérdőív)
    • Mentális képességet vizsgáló tesztek (SON, Raven, WISC-IV, WJ-NK)
    • Egyéb kognitív képességeket vizsgáló tesztek (Pieron, Révész-Nagy, d2, Moede, Rey komplex ábra, Hanoi torony, Stroop)
    • Neuropszichológiai tesztek (Benton, Bender-A, Bender-B)
    • Szenzoros integrációt vizsgáló eljárások (strukturált megfigyelések, mozgásszekvenciák vizsgálata)


Gyógypedagógiai vizsgálat:

  • A gyógypedagógiai vizsgálat célja:
    • A pedagógiai-gyógypedagógiai állapotmegismerés célja, hogy megismerje a tanuló fejlődésmenetét, tudásszintjét, képességeit, a követelményekhez való „illeszkedés”, s az attól való eltérés mértékét, alapot adjon a módosító stratégiák kidolgozásához, a fejlesztő beavatkozások meghatározásához. Az állapotfeltárás a nevelési tanácsadás feladatellátása során alkalmazott, a szakember végzettségéhez, képzettségéhez és kompetenciáihoz igazodó pedagógiai, gyógypedagógiai vizsgálóeljárásokkal történik.
  • A gyógypedagógiai vizsgálat területei, eszközei:
    • Intelligencia és tanulékonyság mérése (Raven, SON, Mawgyi-R, WISC-IV)
    • Figyelmi, végrehajtó funkciók vizsgálata (Pieron, Brickenkamp-féle d2, Révész-Nagy, Stroop)
    • Észlelés, emlékezés vizsgálata (Frostig, Rey tesztek, GMP, Token)
    • Mozgásállapot felmérése (KTK, Harris-féle laterális dominancia teszt, célzott megfigyelések a szenzoros integrációhoz)
    • Szenzoros integrációt vizsgáló eljárások (strukturált megfigyelések, mozgásszekvenciák vizsgálata)
    • Beszéd és nyelvi fejlődés vizsgálata (Meixner-féle szókincs-szótanulási vizsgálat, Peabody, GMP, Token)
    • Tanulékonyság, tanulási stílus, tanulási stratégia feltárása (kérdőívek, Rey auditív-verbális tanulás vizsgálata, Álszóismétlési tesz)
    • Iskolai teljesítmények (olvasás, írás, számolás) vizsgálata


Fejlesztőpedagógiai vizsgálat:

  • A fejlesztőpedagógiai vizsgálat célja:
    • A 3-18 éves korosztály fejlődési, érési elmaradásainak felmérése, különös tekintettel a tanulási (veszélyeztetettségi) problémák hátterének feltérképezésére, a jelzett részképesség-gyengeség feltárására.
  • A fejlesztőpedagógiai vizsgálat eszközei:
    • Grafomotoros fejlettség vizsgálata (Goodenough, PREFER írásmozgás, DIFER)
    • Tanulásvizsgálatok (olvasás, írás, számolás, nyelvtan-helyesírás)
    • Figyelemvizsgálatok (szék-lámpa teszt, Pieron)
    • Dominanciavizsgálat (Harris-féle)
    • Beszédészlelés, beszédmegértési teszt (GMP)
    • Óvodai szűrővizsgálatok (MSSST, DIFER)
    • Vizuális észlelés vizsgálata (Frostig)
    • Dyslexia-prevenció vizsgálata (Inizan, DPT, Marosits-féle dyslexia prevenciós gyorsteszt, Kovács-féle)
    • Mozgásvizsgálat (Oseretzky féle és Delacato-féle mozgásfejlettségi vizsgálat)


4. A beavatkozás

A beavatkozás a nevelési tanácsadási folyamat legfontosabb, központi szakasza. Itt valósul meg a gyermek vagy a serdülő tüneteinek, diagnosztizált diszfunkcióinak megfelelő segítségnyújtás, terápia, konzultáció vagy fejlesztés formájában. A beavatkozás a gondosan elvégzett állapotmegismerés elemző szemlélettel végiggondolt eredményeire épül, és a szülővel egyeztetett keretek között hajtható végre. A beavatkozást az állapotmegismerés lezárulása, és a szülővel való megállapodás után az eset ellátásához szükséges végzettséggel, képzettséggel, szakmai kompetenciákkal rendelkező szakember végezheti el.

Az állapotmegismerést lezáró szülői konzultáció során a szakember és a szülők megállapodnak a beavatkozás szükségessége esetén annak kereteiről. A beavatkozás kezdetén a keretekről – életkorának megfelelő módon – a gyereket is tájékoztatni kell. A keretek tisztázatlansága bizonytalanságot okozhat, és akadályozza a hatékony közös munkát. Indokolt esetben a keretek változhatnak a beavatkozás folyamata során, ilyenkor azonban a szakember és a szülők, illetve a gyerek között újabb egyeztetésre van szükség.

Ha a beavatkozás alanya a gyermek, a beavatkozás folyamata során előre megbeszélt rendszeresség alapján, vagy alkalomszerűen szükség lehet a szülővel való találkozásra, konzultációra. A találkozást mind a szülő, mind a szakember kezdeményezheti. Serdülőkorú fiatal esetén fokozottan indokolt, hogy a konzultációról, eredményéről ő is tudomást szerezzen. A beavatkozás hatékonysága érdekében indokolt lehet a pedagógussal vagy az iskolapszichológussal is felvenni a kapcsolatot. Erre bármely fél (szakember, szülő, pedagógus, iskolapszichológus) kezdeményezése alapján sor kerülhet.

A nevelési tanácsadást végző szakember az állapotmegismerés eredményeire támaszkodva az ellátásához terápiás/fejlesztési tervet készít, melyben meghatározza a gyermek erősségeit és gyengeségeit. Meghatározza a főbb fejlesztési területeket, az alkalmazott módszereket, a terápiás/fejlesztési célokat.

A nevelési tanácsadás keretei között végzett beavatkozással párhuzamosan a gyermek több különböző ellátást is kaphat ugyanannál a pedagógiai szakszolgálatnál (logopédiai terápia, korai fejlesztés, gondozás) vagy más (egészségügyi, gyermekvédelmi, nevelési-oktatási) intézményben. A különféle támogatások összehangolása, elakadás esetén a szakemberek párbeszédének kezdeményezése és koordinálása leggyakrabban helyzetéből, kompetenciáiból fakadóan a nevelési tanácsadást végző szakemberre vár.

A pszichológiai beavatkozás

  • Leggyakoribb tünetcsoportok:
    • − Funkciókhoz kapcsolódó zavarok (evészavarok, alvászavarok, ürítési zavarok, beszédzavarok)
    • − Érzelmi zavarok (szeparációs szorongás, szociális szorongás, iskolafóbia, testvérféltékenység)
    • − Szociális kapcsolatteremtés zavarai (szelektív mutizmus, kötődési zavarok)
    • − A magatartás zavarai (viselkedési zavarok, oppozíciós zavar)
    • − A teljesítmény akadályozottságához társuló lelki zavarok, önértékelési problémák
  • A pszichológus által biztosított ellátási formák:
    • Egyéni pszichoterápiás formák:
      a) Pszichodinamikus gyermekpszichoterápia
      b) Kognitív és viselkedésterápia
      c) Személyközpontú gyermekterápia
      d) Integratív gyermekpszichoterápia
      e) Játékterápia
      f) Pszichológus által vezetett dinamikus szenzoros integrációs terápia
    • Csoportos pszichoterápiás formák:
      a) Gyermekdráma
      b) Pszichodráma
      c) Mesecsoport
      d) Művészetterápia
      e) Pszichológus által vezetett csoportos DSZIT terápia
    • Pszichoterápiás konzultáció, tanácsadás a gyermeknek, serdülőnek 4 alkalmas serdülőkonzultáció
    • Pszichoterápiás krízisintervenció
    • Szupportív terápia
    • Konzultáció, tanácsadás a szülő számára
    • Konzultáció, tanácsadás a gyermekkel foglalkozó pedagógus számára
    • Mediáció – közvetítéses konfliktuskezelő módszer
    • Családterápia, teljes körű családi mentálhigiénés intervenció


A gyógypedagógiai beavatkozás

  • A beavatkozást indokolttá tevő leggyakoribb fejlesztési, terápiás célok:
    • Kognitív funkciók (észlelés, emlékezet, figyelem, gondolkodás) fejlesztése
    • Részképesség (pl. szem-kéz koordináció, alakállandóság, alak-háttér észlelés, vizuális differenciálás, téri tájékozódás stb.) problémák korrekciója
    • Tanulási nehézségek csökkentése
    • A mozgás, a szenzoros integráció fejlesztése (Sindelar, DSZIT, Alapozó terápia,TSMT)
    • Tanulási technikák elsajátítása (tanulás módszertan)
  • A gyógypedagógus által biztosított ellátási formák:
    • Kognitív funkciók fejlesztése
      a) Komplex értelmi fejlesztés
      b) Sindelar fejlesztő program
      c) Tanulásmódszertan csoport
    • Tanulási képességek, részképességek fejlesztése
      a) Grafomotoros fejlesztés
      b) Nyelv- és beszédfejlődés
      c) Dyslexia reedukáció
      d) Dysgrafia reedukáció
      e) Dyscalculia reedukáció
      f) Figyelemfejlesztés
    • Nagymozgást és az érzékelés integrációját elősegítő fejlesztések
      a) Komplex mozgásterápia
      b) TSMT
      c) Delacato
      d) SZIT, DSZIT


A fejlesztőpedagógiai beavatkozás

  • A beavatkozást indokolttá tevő leggyakoribb fejlesztési célok:
    • Prevenciós fejlesztő terápiák
    • Iskolára előkészítő komplex képességfejlesztés
    • Kognitív funkciók (észlelés, emlékezet, figyelem, gondolkodás) fejlesztése
    • Részképesség-problémák (pl. a szem-kéz koordináció, az alakállandóság, az alak-háttér észlelés, a vizuális differenciálás, a téri tájékozódás stb.) korrekciója
    • Tanulási nehézségek (írás, olvasás, számolás terén mutatkozó jelentős elmaradás) csökkentése
    • Mozgásfejlesztések
  • A fejlesztő pedagógus által biztosított ellátási formák:
    • Képességfejlesztés
      a) Mozgásfejlesztés (nagymozgás, finommotorika, grafomotorika)
      b) Beszédkészség (beszédértés, beszédészlelés, szókincs)
      c) Anyanyelvi készségek (olvasás, szövegértés, íráskészség)
      d) Számolási készségek
      e) Iskolába lépéshez szükséges részképességek
    • Mozgásfejlesztés
      a) Delacato
      b) SZIT, DSZIT
    • Egyéb fejlesztések
      a) Figyelemfejlesztés
      b) Komplex fejlesztés
      c) Iskolaérettségre felkészítő csoport


5. Kontroll

A kontroll olyan vizsgálat vagy konzultáció, amelyre a beavatkozás adott szakaszának lezárulása után kerülhet sor. A terápia, a konzultáció vagy a fejlesztés vége és a kontroll között eltelt idő hossza függhet a beavatkozás jellegétől, a kontroll céljától, a tevékenységet végző szakember módszertani koncepciójától, illetve a szakember és a szülők (vagy serdülő) közötti megállapodástól. A kontroll célja, hogy a szakember, s gyakran a család visszajelzéseket kapjon a beavatkozás eredményességéről, a további ellátás szükségességéről.

A kontrollra mindig a beavatkozás után kerül sor. A beavatkozás lezárulásakor a szakember a szülőkkel, illetve a megfelelő tudatosság, személyiségbeli érettség esetén a gyermekkel megbeszéli többek között a kontroll részleteit is.

Abban az esetben, ha a terápia, a fejlesztés a szakértői bizottsági vizsgálaton született javaslat alapján kezdődött meg, a kontrollvizsgálatot is a szakértői bizottsági tevékenység keretei között végzi el egy – a beavatkozást végző szakembertől független – szakmai team. A tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küzdő gyerekek esetén ugyanis a jogszabály által előírt időközönként értékelni, minősíteni kell a gyermek állapotát, az ellátás hatékonyságát. A kötelező felülvizsgálat kezdeményezése a nevelési-oktatási intézmény vezetőjének hatásköre. A szükséges vizsgálatok elvégzése után a szakmai team felülvizsgálhatja, módosíthatja a fejlesztési/terápiás terveket, javaslatait pedig szakértői véleményben rögzíti. A szakember, aki a nevelési tanácsadás keretében ilyen BTM nehézséggel küzdő gyermeket lát el, a kötelező felülvizsgálathoz – a nevelési-oktatási intézmény kérésére – jellemzést készít a gyermek fejlődéséről.

A kontrollhoz kapcsolódó szakmai tevékenységek

A nevelési tanácsadáshoz kapcsolódó kontrollvizsgálat, vagy kontroll célját szolgáló konzultáció nagyon változatos keretek között valósulhat meg, s ahogy a fentiekben utaltunk rá, az idői és az egyéb körülmények nagymértékben függnek attól, hogy milyen beavatkozásra került sor (pl. pszichoterápia vagy fejlesztés), mi a szakember célja a kontroll-alkalom megbeszélésével, milyen típusú kontrollt tart hatékonynak, és miben tud az adott esetben a szülőkkel (esetleg a serdülővel) megállapodni.

Fejlesztett funkciók kontrollvizsgálata:
számos olyan terület van, ahol egy féléves, éves terápiás, vagy fejlesztési folyamat után már a lezáráskor meg szeretnénk győződni munkánk eredményességéről, a megcélzott funkciók terén bekövetkezett változásokról. A tanulási képességek, részképességek, tanulási hatékonyság, szenzoros integráció és a mozgáskoordináció kontrollvizsgálata információkat ad a nevelési tanácsadás keretében végzett tevékenység hatékonyságáról, a gyermek aktuális állapotáról, a további beavatkozás szükségességéről. A vizsgálat során szerzett tapasztalatok a szülőkkel történő, terápiát, fejlesztést lezáró beszélgetésben is fontos szerepet játszhatnak. Ugyanakkor más esetekben a kontrollvizsgálat későbbi lebonyolítása is indokolt lehet, például a tanév kezdetén, vagy fél évvel a folyamat lezárulása után.

Konzultáció (állapot-visszajelzés):
a pszichoterápia lezárásakor indokolt lehet, hogy a terapeuta a szülőket arra kérje, egy bizonyos idő eltelte után jelezzenek vissza a gyermek állapotáról. A kontroll kérésének hátterében állhat például az, hogy a terapeuta szeretne meggyőződni a terápia során elért eredmények tartósságáról, de az is, hogy egy
szimbolikus, biztonságot adó kapcsolati szálat szeretne felajánlani a család, a serdülő számára, fenntartva ezzel a terápia folytatásának esélyét is. A visszajelzés felajánlása lehet ennél kevésbé direkt is (jelezzenek vissza, ha igényük van rá, ha újabb kérdések merülnek fel), és a megállapodás tartalmazhatja a személyes találkozásnál kevesebb befektetést igénylő csatornákat is (telefon, email).

Utánkövetés:
A beavatkozást lezáró szakember, ha indokoltnak látja, az ellátott gyermek pedagógusain, az oktatási-nevelési intézmény pszichológusán keresztül továbbra is figyelemmel kísérheti a gyermek fejlődését. Ha a gyermek a Pedagógiai Szakszolgálatban más tevékenységhez tartozó ellátásban részesül, konzultációt ajánlhat fel az azt végző kollégának. Ez az utánkövetés szükség esetén megkönnyítheti a nevelési tanácsadás újabb folyamatának megkezdését.

Forrás: Király Gabriella - Vecsei Tünde, Arató Domonkos - Lugosiné Pál Ildikó: A nevelési tanácsadás szakszolgálati tevékenységi területre kifejlesztett protokoll, 2014 Munkaanyag

Eseménynaptár

2018. november
H K SZ CS P SZO V
   1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930